​A viktoriánus kor tudományos románc nevű irodalmi műfaja a fejlődésbe és tudományos haladásba vetett hiten alapult. Elvégre máskülönben miért is hívták volna így:-) Viszont még akkor is hiba lenne a sci-fi valamilyen alkategóriájával azonosítani, ha az USA-ban aztán SF-magazinokban adták ki, és eközben egyfelől nem vették annyira komolyan, mint Nagy-Britanniában. Másfelől pedig ennek megfelelően más volt „társadalmi és irodalmi kontextusuk is”, mondja Brian Stableford angol kutató, aki meglehetősen vastag könyvet is írt a témáról. Értsd: az újvilági olvasókat jobban érdekelte a marsiak által a Világok harcában használt „halálsugár”, mint az egész alapjául szolgáló „evolúciós mese”, mely szerint a biológia törvényei egy másik bolygón is ugyanúgy érvényesek, mint a Földön, tehát ha ott hosszabb idő volt a „fejlődésre”, akkor távolabbra juthattak nálunk.

Persze lehetségesek egyéb értelmezések is, de nem folytatom.
A mi szempontunkból a lényeg most mindenképpen az, hogy a tudományos románc mintegy ellentétpárja annak a mágikus realizmusnak, amely értelemszerűen realista eszközökkel mutatja be, hogy milyen is az, amikor az általunk ismert, hétköznapi valóságban varázslatos elemek bukkannak fel.  Wells pedig, a tudományos románc legismertebb képviselője azt mutatja be a Világok harcában, hogy milyen is az, amikor a hétköznapi valóság értelmezésére szolgáló tudományos elméletek egyben alapvetően befolyásolják a sorsunkat is.
Szándékaim szerint a Világok harca: a marsi invázió után ugyanezt teszi.
Ami nem jelenti, hogy mindenben pontosan követném Wells felfogását. Ő egyes szám első személyben írta meg a marsi inváziót, tehát én is így tettem, de az ő elbeszélője leginkább reflektálatlanul elmondja, amit tapasztalt. Én viszont egy „megbízhatatlan narrátorral” dolgoztam, aki mintegy bele van zárva a saját értelmezési keretrendszereibe. Azért tettem így, mert az 1890-es évek haladáselvű, megkérdőjelezetlenül tudományoptimista felfogása ma már nem tűnik védhetőnek, és amellett, hogy „mi a helyes”, az is kérdéses lehet, hogy mi a hétköznapi vagy éppen tudományos igazság. Tehát a főszerelő hiheti ugyan azt, hogy valami így vagy úgy történt, de ebben az az olvasó nem lehet biztos, és nem fogadhatja el kritikátlanul.
Továbbá: a marsi invázióra Wellsnél az 1890-es évek közepén kerül sor, de mivel a Világok harca könyvként először csak 1898-ban jelent meg, én 1899-re tettem a regényem kezdetét. Ugyanis sokkal szimbolikusabbnak éreztem ezt az évszámot, mint amilyen mondjuk 1896 vagy 1897 lett volna.
És végül: Wells számos úgynevezett picshua-t: sajátos karikatúrát készített az őt foglalkoztató dolgokról. Kezdetben mindössze azt terveztem, hogy megrajzolom a regénybeli „dr. Wells” vázlatfüzetének egyes lapjait. Közben viszont elkezdtünk Szabó J. Gergely grafikus művésszel együtt dolgozni, aki szintén érdeklődik a természettudományok iránt (is), úgyhogy a segítségével most megcsináljuk a regény egy illusztrált változatát, ahol a szöveggel legalábbis egyenrangú a képiség, mert azt reméljük, hogy ez újabb rétegeket adhat a történethez.
Meg persze azt, hogy ez Wellsnek is tetszene.

Galántai Zoltán



​„Kínoz a vágy egy olyan teljesítmény után, amely felülemelkedik képességeimen.” (H. G. Wells: Önéletrajz)